M. Tayyib Gökbilgin
M. Tayyib Gökbilgin a 20. század egyik legjelentősebb oszmán történésze; az Oszmán Birodalom megalapításától az összeomlásáig tartó időszakról, különösen az urbanizmusról, a közigazgatási szervezetről és a vallásról szóló kutatásairól ismert.
Ifjúsági évek
M. Tayyip GÖKBİLGİN (1907-1981) török jogász és történész volt. Orduban született az İlmiye* osztályhoz tartozó családban, aki sok éven át kádiként, jogászként és mudariként dolgozott. Miután a családi hagyományoknak megfelelően otthon, apja felügyelete alatt elvégezte az általános iskolát, madrasza-tanuló lett. A függetlenségi háború alatt megszakította tanulmányait, és Samsun, Erzurum és Trabzon iskoláiban végezte tanulmányait.
*Az Ilmiye egyike az Oszmán Birodalom államszervezetén belül létező négy intézménynek, a másik három a császári (mülkiye) intézmény, a katonai (seyfiye) intézmény és a közigazgatási (kalemiye) intézmény.
Oktatási élet
1929 és 1936 között tanárként dolgozott Anatólia különböző részein, 7 éven át tanított diákokat különböző helyeken, például Erzurum-Aşkale, Tezcan, Ispir, Kan, Salaçur és Çarşamba városokban. Ezután, 1936-ban beiratkozott az Ankarai Egyetem nyelvi, történelmi és földrajzi karának hungarológiai tanszékére. A magyar mellett francia, német és latin nyelvből is szerzett bizonyítványt. Diákévei alatt minden nyáron Magyarországra utazott, hogy nyári nyelviskolákban vegyen részt, és oszmán dokumentumokat tanulmányozott a magyar levéltárakban.
Miután 1940-ben „Az oszmán történelem magyar forrásai” című diplomamunkájával végzett, az Isztambuli Egyetemen kezdett dolgozni. 1943-ban felvették a Török Történelmi Társaság tagjává. Először az Új- és legújabb kori történelem kurzuson tartott előadásokat. A „Yürükler, tatárok és Evlad-ı Fatihan Ruméliában” című munkájával elnyerte a docensi címet. Ez a munkája és „Edirne és Livasi pasa” című kiadványa nagy visszhangot keltett korának tudományos köreiben. 1955-ben professzori címet kapott.
Gökbilgin, aki a köztársasági korszakban felnőtt történészek első generációjához tartozott, a nemzeti harc éveinek tudományos megközelítésű feldolgozásával fontos művet írt „Ahogy a nemzeti harc elkezdődik” címmel. A forradalom történetének egyetemi oktatójaként dolgozott. Fontos szerepet játszott a török-olasz kulturális megállapodás létrehozásában a Fondation Giorgio Cini Intézettel, és a velencei levéltárakban végzett kutatásai révén fontos oszmán dokumentumokat tárt fel és publikált.
Életének utolsó évei
Gökbilgin 1971-ben elnyerte a „Societas de Alexandro Csoma de Koros Nominata Csoma-díjat” Magyarországon. Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria akadémiáinak tagjává választották. 1961-ben egyik alapítója volt az „Oszmán intézmények és civilizáció története kurzusnak”, amelynek 1977-es nyugdíjba vonulásáig elnöke volt. Számos tudományos kiadványba írt cikkeket, különösen a Belleten. Az Iszlám Enciklopédia című enciklopédiába az oszmán törvényekről, szervezetről és életrajzról írt cikkeket.
A magyar barátságot és közelséget egész életében nagyra értékelte. 1976-ban a törökországi Isztambuli Egyetemen szimpóziumot szervezett „Rákóczi Ferenc II. és a magyar menekültek az Oszmán Birodalom alatt” címmel. M. Tayyip Gökbilgin 1981-ben halt meg.
*Az Ilmiye egyike az Oszmán Birodalom államszervezetén belül létező négy intézménynek, a másik három a császári (mülkiye) intézmény, a katonai (seyfiye) intézmény és a közigazgatási (kalemiye) intézmény.
Könyvek
Kanuni Sultan Süleyman
Prof. Tayyib Gökbilgin professzor könyve eredeti módon mutatja be Szulejmán a csodálatos Szulejmánt és korát, annak eseményeit, embereit és társadalmát. A könyv fejezetei között szerepel a szultán trónra lépése, Ibrahim pasa vizitációja, Bécs ostroma, a mediterrán ügyek, a magyar ügyek és az 1541-es hadjárat, Musztafa herceg meggyilkolása, a Süleymaniye komplexum megnyitása, a tengeri hadműveletek, Szulejmán szultán személyisége és művei.
15. ve 16 Asırlarda Edirne ve Paşa Livası
Tartalomjegyzék
Előszó | – Rumélia tartomány szervezete és Edirne | 1. Liva pasa | 2. Çirmen Liva | 3. Edirne | Város és fejlődése | – Hass és Mukataa | 1. A szultáni Hass | 2. Vizirok, állami tisztviselők és Umera Hass | 3. Ze’amet és Timars IV. Mukataas | – Alapítványok és ingatlanok | 1. Alapítványok és ingatlanok a XIV. században | 2. Alapítványok és ingatlanok a XV. század első felében | 3. Alapítványok és ingatlanok a XV. század második felében | 4. Alapítványok a XVI. század első felében.
Oszmán-Magyar kapcsolatok
Prof. M. Tayyib Gökbilgin, Törökország egyik vezető oszmán-magyar kapcsolatokkal foglalkozó történészének e munkája e közös történelem alakulását követi nyomon. A Gökbilgin tizenhárom művét egyesítő könyv a magyarországi török uralom időszakáról szóló néhány megjegyzéssel kezdődik. A könyv utolsó fejezetei Thököly Imre szerepéről az oszmán-osztrák kapcsolatokban, II. Rákóczi Ferencről és az oszmán védelem alatt álló magyar menekültekről, valamint a 19. század végi török-magyar kapcsolatokról szólnak.